2015.06.06-án férjhez mentem, ekkor már úton volt a kislányunk, aki 2015. 09.26-án született meg. Remek év volt, igaz a kutyás világ kicsit háttérbe szorult pár hónapra. Majd 2016 tavaszán újra elkezdtem kutyás családoknak segíteni, kutyákat képezni.
2016 nyarán Kormos el kezdett csúnyán köhögni, majd jött a diagnózis, szívbetegség, hasvízkor. A legrosszabbra gondoltam, de ő szépen küzdött. Napi 3 vízhajtót kapott és szívgyógyszert, majd, ahogy jött az ősz, állapota romlani kezdett. Emeltünk az állatorvossal a vízhajtó adagján, de az sem akart segíteni, egyre csak fogyott, a hasa nőtt. Plusz egy óriási daganat is nőtt a bal füle mögé. Kormos még megvárta a lányunk születésnapját, de férjemét már nem bírta. Szeptember 29-én délelőtt elvittem egy utolsó sétára, majd az autóval az állatorvoshoz. Most a kert hátuljában lelt örök nyugalomra.
14 év elrepült, mintha meg sem történt volna. Unokahúgom mondatával zárnám ezt a bejegyzést:
Kormos halálával végleg lezárult a boldog gyermekkorunk és elkezdődött a nagybetűs felnőtt életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése