Kormicával, a jó idő beálltával újra el kezdek klikkerezni (bővebben lásd lejjebb). Tavaly nyáron kezdtem őt ilyen formában képezni. Amiket sikerült megtanítani neki: Mancsait tükörkép formában emeli, miután én is emelem a kezem; vezényszóra ugat; tetszhalott; tolat; forog; pálcát követi az orrával.
Szeretnék videót is majd mellékelni, remélem hamarosan megfelelő időjárási viszonyok kezdenek majd kialakulni.
Klikkerezésről, általánosságban
Mi is az a klikker?
Egy apró műanyag doboz, amelyben egy fémlap van. A fémlapot megnyomva jellegzetes kattanó hangot ad.
Mire jó ez a képzési folyamat? Miben tér el?
Ez egy olyan kiképzési irányzat, amely csak pozitív megerősítést, a viselkedés kialvását és kisebb mértékben negatív büntetést alkalmaz, valamint kondicionált megerősítést használ a pozitív megerősítések pontos időzítéséhez.
Igazából, az egésznek annyi a lényege, hogy amint megtanítottuk ebünknek, hogy a klikk hang pozitívumot jelent, el tudjuk kapni a kívánt cselekvést a legjobb pillanatban. Pl. ha még nem tud vezényszóra ülni, akkor megvárjuk amíg leül, majd amikor a popsi a földhöz ér azonnal megnyomjuk. Miután már tudja, hogy ülni jó kezdjük elnevezni a cselekvést, majd folyamatosan elhagyjuk a klikkert.
2010. január 28., csütörtök
Zeuszképzés I.
Mostani diákom barátom öccsének kutyája, egy 3 éves kaukázusi-németjuhász mix, 40 kg, ivaros kan, Zeusz.
Állapotfelmérés: nincs a családban egy személy, akire a kutya, mint falkavezér tudna tekinteni; sétáltatni is csak ünnepnapokkor viszik el a kutyát, mert húz; éjjel állandóan ugat; ha elmegy valaki otthonról sokáig vonyít.
Megoldási javaslatok: az Alapszabályok betartása; a kutya kifárasztása mind testileg és szellemileg a destruktív viselkedés elkerülése végett; hosszú séták ( megoldás: lsd. később).
Jelenlegi állapot: Zeusszal elkezdtem egy hete az Alapszabályokat, hogy falkavezérré válhassak, hiszen úgyis minden nap ott vagyok barátoméknál. Egészen jól megy neki, hogy addig nem lép be a személyes területemre, amíg nem hívom. Igaz még el kell zavarni és rá kell morogni, de lassan kapizsgálja. A következő lépés a lefárasztás, a személyes kontaktus elmélyítése, azaz a játék. Miután felfogta, hogy akkor nem játszom vele, ha ő hozza nekem a játékot, hanem ha én hívom őt fel játékra. Megtanítottam neki szépen, hogy Ereszd! és Hozd!
Állapotfelmérés: nincs a családban egy személy, akire a kutya, mint falkavezér tudna tekinteni; sétáltatni is csak ünnepnapokkor viszik el a kutyát, mert húz; éjjel állandóan ugat; ha elmegy valaki otthonról sokáig vonyít.
Megoldási javaslatok: az Alapszabályok betartása; a kutya kifárasztása mind testileg és szellemileg a destruktív viselkedés elkerülése végett; hosszú séták ( megoldás: lsd. később).
Jelenlegi állapot: Zeusszal elkezdtem egy hete az Alapszabályokat, hogy falkavezérré válhassak, hiszen úgyis minden nap ott vagyok barátoméknál. Egészen jól megy neki, hogy addig nem lép be a személyes területemre, amíg nem hívom. Igaz még el kell zavarni és rá kell morogni, de lassan kapizsgálja. A következő lépés a lefárasztás, a személyes kontaktus elmélyítése, azaz a játék. Miután felfogta, hogy akkor nem játszom vele, ha ő hozza nekem a játékot, hanem ha én hívom őt fel játékra. Megtanítottam neki szépen, hogy Ereszd! és Hozd!
2010. január 17., vasárnap
Alapszabályok
1. Az 5 perces szabály
Hazaérkezésünkkor NE a kutya legyen az első. Menjünk be a kapun/ajtón figyelmen kívül hagyva a kutyát. Köszönjünk mindenkinek, vegyük le kabátunkat, pakoljunk el. Kutyánk először biztos fel akarja hívni magára a figyelmet (ugat, hozza a labdáját…), ilyenkor fontos a határozottság. Üljünk le, sétáljunk amíg a kutya fel nem hagy próbálkozásaival. Ez körülbelül 5-10 percet vesz igénybe, kitartóbbaknál akár 30-at is. Legyünk türelmesek, mert ha ezt megtanulja az eb, akkor egyenes úton haladunk a falkavezérség felé.
2. Kapun-ki-nem-lépés szabálya
Nagyon egyszerű, kutyánk engedély nélkül nem hagyhatja el a kertet. Csatoljuk kutyánkra a pórázt, majd induljunk kifelé a kapun, ha utánunk jön, vagy ki akar előbb osonni határozottan (rá is ordíthatunk), hogy NEM! vagy VISSZA!. Keményebb dióknál pórázon vissza is ránthatjuk őket és zavarjuk be őket a kert végébe. Miután a kutya megértette, hogy nem kénye-kedve szerint közlekedhet, megtaníthatjuk neki, hogy hívásra kijöhet. Ez a szabály is megismerteti a kutyával, hogy a falkavezér megy elöl és csak utána ő.
3. Gesztusevés
Nagyon sok gazdi nem tud ellenállni, hogy kutyájának ne adjon egyszer-kétszer az asztalnál a finom falatból. Ezek után pedig csodálkozik, ha kutyája folyamatosan kunyerál. A gesztusevés megmutatja neki, hogy nem ő áll az élen és nem eheti el a legfinomabb falatokat.
Egyszerű a feladat, üljön le a család enni, kutyánkat küldjük a helyére. Ha oda akar jönni, morgással és HELYEDRE! paranccsal adjuk tudtára, hogy ő most itt nem kívánatos „személy”. Miután elfogyasztottuk ételünket hívjuk táljához a kutyát. Tegyük bele neki, de csak TIÉD! / EHETED!/ TESSÉK! parancsra láthat hozzá.
Másik módszer, séta után tegyük bele a tápot/konzervet táljába, majd csináljunk úgy, mintha ennénk belőle. Táp esetén egyszerű, markoljunk bele és emelgessük szánkhoz és közben csámcsogjunk Nedves eledel esetén, tegyünk a tetejére alufóliára helyezett szalámikarikát/ropit/… és azt együk meg. Természetesen itt is moroghatunk a kutyára, ha tolakodó lenne. Ültetés után jöhet a parancs, hogy megeheti.
Fontos, hogy amint a kutya otthagyta, mert fontosabb dolga akadt (ugatás, nem ízlik neki…) azonnal vegyük el előle és öntsük vissza (tápot), vagy tegyük olyan helyre, ahol nem éri el. Ezzel a módszerrel nagyon gyorsan megtanulja, kit tiszteljen és hogy megbecsülje az általunk kapott ételt.
4. Nem a befőtt teszi el a Nagymamát
Azaz, nem a kutya visz minket sétálni és nem rohan ki az ajtón és szűkebb folyósokon előttünk át. Miután kutyánk tudja, hogy csak engedéllyel jöhet ki, taníthatjuk neki, hogyan közlekedjen szépen pórázon. Legegyszerűbb mód, ha kutyánk elindul az egyik irányba, mi azonnal induljunk a másikba, egy kis pórázrántással kísérve. Ezeket a fordulatokat addig ismételjük, amíg szükségesek. Néha egy kemény pórázrántással elérhetjük, hogy soha többet ne húzzon minket. Fontos még megemlíteni, hogy a sima textil és bőr pórázokkal szinte lehetetlen fegyelmezni. Szerezzünk be egy fojtónyakörvet, keményebb kutyáknál akár egy szöges nyakörvet. Ezek semmilyen kárt nem okoznak a kutya nyakán, de ha valaki szeretné, az a szögeket kifelé is fordíthatja, ahol azok a gégéhez érnének.
Hazaérkezésünkkor NE a kutya legyen az első. Menjünk be a kapun/ajtón figyelmen kívül hagyva a kutyát. Köszönjünk mindenkinek, vegyük le kabátunkat, pakoljunk el. Kutyánk először biztos fel akarja hívni magára a figyelmet (ugat, hozza a labdáját…), ilyenkor fontos a határozottság. Üljünk le, sétáljunk amíg a kutya fel nem hagy próbálkozásaival. Ez körülbelül 5-10 percet vesz igénybe, kitartóbbaknál akár 30-at is. Legyünk türelmesek, mert ha ezt megtanulja az eb, akkor egyenes úton haladunk a falkavezérség felé.
2. Kapun-ki-nem-lépés szabálya
Nagyon egyszerű, kutyánk engedély nélkül nem hagyhatja el a kertet. Csatoljuk kutyánkra a pórázt, majd induljunk kifelé a kapun, ha utánunk jön, vagy ki akar előbb osonni határozottan (rá is ordíthatunk), hogy NEM! vagy VISSZA!. Keményebb dióknál pórázon vissza is ránthatjuk őket és zavarjuk be őket a kert végébe. Miután a kutya megértette, hogy nem kénye-kedve szerint közlekedhet, megtaníthatjuk neki, hogy hívásra kijöhet. Ez a szabály is megismerteti a kutyával, hogy a falkavezér megy elöl és csak utána ő.
3. Gesztusevés
Nagyon sok gazdi nem tud ellenállni, hogy kutyájának ne adjon egyszer-kétszer az asztalnál a finom falatból. Ezek után pedig csodálkozik, ha kutyája folyamatosan kunyerál. A gesztusevés megmutatja neki, hogy nem ő áll az élen és nem eheti el a legfinomabb falatokat.
Egyszerű a feladat, üljön le a család enni, kutyánkat küldjük a helyére. Ha oda akar jönni, morgással és HELYEDRE! paranccsal adjuk tudtára, hogy ő most itt nem kívánatos „személy”. Miután elfogyasztottuk ételünket hívjuk táljához a kutyát. Tegyük bele neki, de csak TIÉD! / EHETED!/ TESSÉK! parancsra láthat hozzá.
Másik módszer, séta után tegyük bele a tápot/konzervet táljába, majd csináljunk úgy, mintha ennénk belőle. Táp esetén egyszerű, markoljunk bele és emelgessük szánkhoz és közben csámcsogjunk Nedves eledel esetén, tegyünk a tetejére alufóliára helyezett szalámikarikát/ropit/… és azt együk meg. Természetesen itt is moroghatunk a kutyára, ha tolakodó lenne. Ültetés után jöhet a parancs, hogy megeheti.
Fontos, hogy amint a kutya otthagyta, mert fontosabb dolga akadt (ugatás, nem ízlik neki…) azonnal vegyük el előle és öntsük vissza (tápot), vagy tegyük olyan helyre, ahol nem éri el. Ezzel a módszerrel nagyon gyorsan megtanulja, kit tiszteljen és hogy megbecsülje az általunk kapott ételt.
4. Nem a befőtt teszi el a Nagymamát
Azaz, nem a kutya visz minket sétálni és nem rohan ki az ajtón és szűkebb folyósokon előttünk át. Miután kutyánk tudja, hogy csak engedéllyel jöhet ki, taníthatjuk neki, hogyan közlekedjen szépen pórázon. Legegyszerűbb mód, ha kutyánk elindul az egyik irányba, mi azonnal induljunk a másikba, egy kis pórázrántással kísérve. Ezeket a fordulatokat addig ismételjük, amíg szükségesek. Néha egy kemény pórázrántással elérhetjük, hogy soha többet ne húzzon minket. Fontos még megemlíteni, hogy a sima textil és bőr pórázokkal szinte lehetetlen fegyelmezni. Szerezzünk be egy fojtónyakörvet, keményebb kutyáknál akár egy szöges nyakörvet. Ezek semmilyen kárt nem okoznak a kutya nyakán, de ha valaki szeretné, az a szögeket kifelé is fordíthatja, ahol azok a gégéhez érnének.
2010. január 13., szerda
Kezdetek
Első diákom persze a saját kutyám volt. Fél évesen került hozzánk, az utcáról fogadtuk be. Schnauzer-vizsla mix, középméretű 16 kg, herélt, 8 éves.
Állapotfelmérés: senkire nem hallgat; kiszökik amikor csak akar; megfog mindent és mindenkit; pórázon húz, elengedésről szó sem lehet.
Megoldási javaslatok: Mivel akkor én csak 12 éves voltam és kicsit sem konyítottam a kutyakiképzéshez, mi volt az első? Persze, hogy kutysuliba vittem. Nem túl sok remény fűzött, hozzá, hogy ebből az állatból valaha is szófogadó eb lesz és majd együtt futkározunk póráz nélkül a réten. Az iskolában, persze csak az őrző-védő foglalkozás ment a legjobban… Így tanultabb fejjel visszagondolva, addig nem kellett volna csibészeltetni, amíg nem fogad el falkavezérnek.
Kerek egy évet jártunk oda, addig megtanult önerőből bicikli mellett pórázon jönni, ülni, feküdni, állni, helyben maradni… és ezeket szépen be is mutatta a suliban, hadd higgyék a kiképzők, hogy ez mind nekik sikerült neki megtanítani. Viszont a behívás sehogy sem ment. Volt, amikor a kutya nélkülem ment el a suliba, mert persze kiszökött. A kiszökések állandóak voltak sajnos és az egész utcát terrorban tartotta.
2006-ban részt vettem egy népszerű kutyaiskola kutyakiképzői tanfolyamán. Ekkortájt már volt elképzelésem a kutya neveléséről. Ekkor már elfogadott falkavezér voltam, nekem mindent megcsinált első szóra. Gondoltam továbbképzem magam, ezzel a tanfolyammal. Egy hetes volt, ami egy vizsgával zárult. Gondolom, el sem kell mondanom, hogy valakiből, nem egy hét leforgása alatt lesz mesterkiképző… Egy kicsit röhejesnek tartottam az egészet, de mondom, megpróbálom. Persze, mint legfiatalabb (16 éves) nem volt sok esélyem a papír megszerzésére, mivel a záróvizsgán feltett 4 kérdésből csak 3-ra adtam vissza a tankönyv által leírt szöveget. Úgyhogy sajnos a papírt nem szereztem meg, de sokkal fontosabb, hogy értsünk valamihez, nemhogy papírunk legyen róla…
Visszatérve kutyámhoz, miután tanulmányoztam Caesar Millan és Don Sullivan kiképző elméleteit és gyakorlati megvalósításait, kicsit megvilágosodtam és teljesen máshogy kezdtem viszonyulni a kutyákhoz. Nem az emberi oldalukat próbáltam bennük keresni, hanem elsősorban elfogadni őket állatoknak, kutyáknak. És ez a legfontosabb, kutyánkra kutyaként kell tekinteni.
2007-re elértem, hogy kutyám teljesen elfogadjon falkavezérnek, ne menjen ki a kapun, csak, ha engedélyezem, póráz nélkül megyünk sétálni, megkötni csak vészesetben kell (építkezés, havas, jeges útszakasz átkelésekor, nagyobb kutya jön felénk).
Bátran kijelenthetem, hogy én elértem a csodát e kutyával, akiről az elején kijelentették, hogy képezhetetlen, nevelhetetlen. Inkább az emberi lustaságra lehet fogni, azt hogy kutya-gazda nem bír együtt sétálni, játszani…
A mai napig képezem, kipróbáltuk a klikkerezést is, amivel pár új trükkre megtanítottam
Remélem, hasznos tanácsokat fogsz találni a blogomon és ne feledd, hogy „Öreg kutya is tanul új trükköt” és „Nincs nevelhetetlen kutya, csak hozzá nem értő gazda.”
Üdvözlettel:
Cathrine, „Catz”
Állapotfelmérés: senkire nem hallgat; kiszökik amikor csak akar; megfog mindent és mindenkit; pórázon húz, elengedésről szó sem lehet.
Megoldási javaslatok: Mivel akkor én csak 12 éves voltam és kicsit sem konyítottam a kutyakiképzéshez, mi volt az első? Persze, hogy kutysuliba vittem. Nem túl sok remény fűzött, hozzá, hogy ebből az állatból valaha is szófogadó eb lesz és majd együtt futkározunk póráz nélkül a réten. Az iskolában, persze csak az őrző-védő foglalkozás ment a legjobban… Így tanultabb fejjel visszagondolva, addig nem kellett volna csibészeltetni, amíg nem fogad el falkavezérnek.
Kerek egy évet jártunk oda, addig megtanult önerőből bicikli mellett pórázon jönni, ülni, feküdni, állni, helyben maradni… és ezeket szépen be is mutatta a suliban, hadd higgyék a kiképzők, hogy ez mind nekik sikerült neki megtanítani. Viszont a behívás sehogy sem ment. Volt, amikor a kutya nélkülem ment el a suliba, mert persze kiszökött. A kiszökések állandóak voltak sajnos és az egész utcát terrorban tartotta.
2006-ban részt vettem egy népszerű kutyaiskola kutyakiképzői tanfolyamán. Ekkortájt már volt elképzelésem a kutya neveléséről. Ekkor már elfogadott falkavezér voltam, nekem mindent megcsinált első szóra. Gondoltam továbbképzem magam, ezzel a tanfolyammal. Egy hetes volt, ami egy vizsgával zárult. Gondolom, el sem kell mondanom, hogy valakiből, nem egy hét leforgása alatt lesz mesterkiképző… Egy kicsit röhejesnek tartottam az egészet, de mondom, megpróbálom. Persze, mint legfiatalabb (16 éves) nem volt sok esélyem a papír megszerzésére, mivel a záróvizsgán feltett 4 kérdésből csak 3-ra adtam vissza a tankönyv által leírt szöveget. Úgyhogy sajnos a papírt nem szereztem meg, de sokkal fontosabb, hogy értsünk valamihez, nemhogy papírunk legyen róla…
Visszatérve kutyámhoz, miután tanulmányoztam Caesar Millan és Don Sullivan kiképző elméleteit és gyakorlati megvalósításait, kicsit megvilágosodtam és teljesen máshogy kezdtem viszonyulni a kutyákhoz. Nem az emberi oldalukat próbáltam bennük keresni, hanem elsősorban elfogadni őket állatoknak, kutyáknak. És ez a legfontosabb, kutyánkra kutyaként kell tekinteni.
2007-re elértem, hogy kutyám teljesen elfogadjon falkavezérnek, ne menjen ki a kapun, csak, ha engedélyezem, póráz nélkül megyünk sétálni, megkötni csak vészesetben kell (építkezés, havas, jeges útszakasz átkelésekor, nagyobb kutya jön felénk).
Bátran kijelenthetem, hogy én elértem a csodát e kutyával, akiről az elején kijelentették, hogy képezhetetlen, nevelhetetlen. Inkább az emberi lustaságra lehet fogni, azt hogy kutya-gazda nem bír együtt sétálni, játszani…
A mai napig képezem, kipróbáltuk a klikkerezést is, amivel pár új trükkre megtanítottam
Remélem, hasznos tanácsokat fogsz találni a blogomon és ne feledd, hogy „Öreg kutya is tanul új trükköt” és „Nincs nevelhetetlen kutya, csak hozzá nem értő gazda.”
Üdvözlettel:
Cathrine, „Catz”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)